Épp a kórházból jövök. 42 éves jó barátom fekszik bent. Teljes bizonytalanságban, hány nap még az annyi. Ahogy kilépek az ajtaján, sietősre veszem a lépteim. Fel sem nézek, le a lépcsőn, ki az ajtón, a parkolóban már szaladok. Alig várom, hogy a kocsiba érve utat engedjek a fájdalomnak. Egyszer…