Folyton síró férfiak
2018. augusztus 05. írta: Évi Dénes

Folyton síró férfiak

folyton_siro.jpgMindenféle férfivel találkoztam már. Érzéketlen, mindent tűrő; lavírozó, dönteni nem merő; cuki, humor mögé rejtőző; sikeres, kapálni is Hugó Boss-ba járó; nagyzoló, hencegő; csendes, rettegő; bizalmatlan, állandóan visszakérdező; hangosan gesztikuláló, lenyomni akaró; félelemkeltő, bántalmazó; és azok, akiket én folyton síró férfiaknak hívok. Biztosan vannak más típusok is, de én velük találkozom általában. Itt nem beszélünk a Tudatos Férfiakról, hanem csak azokról, akik védelmi rendszerüket működtetik valódi önmaguk megmutatása helyett.

Nos vannak az általam folyton sírónak nevezett férfiak. Olyanok, akik állandó megerősítésre, bíztatásra, pátyolgatásra… s itt nem tudom hogyan befejezni a mondatot. Vágynak? Számítanak? Várnak? Alapozzák az életünket?

Lehet, hogy nem látod, hogy sírnak. Könnyeik nem az arcukon, hanem a lelkükön csorognak végig. Nem akkor, amikor elérzékenyülnek. Nem akkor, amikor valami megérinti őket. Hanem folyton. Állandóan. Mindig. A fájdalom lételemükké vált. Kicsi koruk óta.

Többségük nem is tudja, hogy sír. Hogy folyton sír. Hogy a fájdalom már szerves részévé vált. Aztán egy részük valamiféle önismeret vagy felismerés kapcsán ráébred. S akkor még jobban elmerül ebben az állapotban. Mert elkezdi látni, hogy ő sír. S mások nem. Vagy nem annyira. Ekkor egy ideig nehezebb talpra állniuk - amikor megtudják, hogy mélyebb gödörben ülnek, mint sokan mások. De ha kitartóak, akkor nagyobb sikereket érnek el, mint irigyelt társaik. De ahhoz kemény belső munkára van szükség. S ehhez gyakran nem fűlik a foguk. Pedig nem az számít, hol vagyunk, hol tartunk, hanem, hogy mit kezdünk vele.

Számukra a legnagyobb veszély, hogy kényelmesebb egy anyapótlékot keresni, aki végigringatja őket ebben a rideg világban. Legyen az egy társ, egy barát, egy terapeuta, a kocsmáros lány, a fodrász, vagy bárki, akire elveszített vagy talán sosem létezett anyjukként tekinthetnek. S ez örökké így marad(hat).

S hogy mi a megoldás? Gyermekkori traumát oldani bármilyen módszerrel. Legyen az pszichológia, kineziológia vagy bármi más, amelyben bíznak, amelyben hitük van. S a látszólagos megoldások helyett valóban végigjárni ezt a göröngyös utat. S a NEM-, DE- helyett IGEN-EMBERRÉ válni. Szívből drukkolok nekik. Hiszen a Férfi érték. Ne hagyjuk veszni!

 

denesevi_150.jpg
Dénes Éva

www.denesevi.hu
facebook.com/denesevi

Coach, Lélekszerelő, Párkapcsolati Tréner
a 21. század Kerekasztal Lovagi Kör megálmodója és alapítója

A bejegyzés trackback címe:

https://21szazadkerekasztallovagjai.blog.hu/api/trackback/id/tr5714163677

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

toms 2018.08.07. 10:15:57

Nem semmi ahogy le tetszett rántani a leplet! Mert ugye senki se találkozott még ilyen emberekkel. Mindegy is, a lényeg, hogy van megoldás: "Gyermekkori traumát oldani bármilyen módszerrel". Wooooááááááoooowww!!!